Szivárvány

A szivárványok mindig elbűvölik az embereket, és sok monda tartozik hozzájuk. Az ír emberek azt mondják, hogy egy aranyfazék fekszik a végén. Az indiaiak úgy hiszik, hogy ez híd az élet és halál között. A Teremtés Könyve szerint a szövetség jele az Isten és az élet között a Földön. A valóságban, még ha a szivárvány olyan gyönyörű, hogy elbűvölonek tűnik, nincsen semmi titokzatos, természetfölötti benne. "Csak" egy meteorológiai jelenség...

Ahhoz, hogy szivárványt lássunk, két dologra van szükségünk: Napra (aminek a hátad mögött kell lenni) és esőcseppekre. Amikor az esőcseppek lebegnek a légkörben, mindegyikük kicsi prizmaként viselkedik. A napsugár áthalad az esőcseppeken, és a fény megtörik, szivárványt hoz létre. Szemünkkel a cseppekből érkező piros színt magasabban látjuk az égen, noha a vízcseppek alacsonyabban vannak az égen, és ibolyaszíneket küldenek felénk.

A szivárvány alakja

A szivárvány teteje (piros szín) és a megfigyelő között 42 fokos szög van. Mivel ez a szög állandó marad, szemeiddel egy félkört látsz valahol a távolban. Ha repülőn utazol, láthatod a teljes kört! A nagy esőcseppek (néhány milliméter átmérőjűek) fényes szivárványt adnak, míg a kicsi cseppek (például amik a ködben fordulnak elő), halvány szivárványt hoznak létre. Ha süt a nap, Te is készíthetsz szivárványt a kertben! Az öntöző cseppjei hasonlóan viselkednek, mint az esőcseppek. Néha láthatsz kettős szivárványt, amikor a cseppeken belül a fény kétszer verődik vissza. A második szivárvány erssége sokkal kisebb, mint a főszivárványé, és a színek is fordítottak.

A szivárvány színei

Tudományos háttér

A fehér fény színei A híres angol tudós, Isaac Newton volt az első, aki megmagyarázta a szivárványt a XVII. században, Descartes (1596-1650) korábbi optikai munkásságának felhasználásával. Megmutatta, hogy a napfény különböző színekből áll, amit az ember szeme nem tud elkülöníteni. Valójában, amikor megnézed a Napot délben (légy óvatos, néhány másodpercnél ne tartson tovább), fehérként jelenik meg. A fény színek sorozata: piros, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya, melyet látható spektrumnak nevezünk. Ez két másik színt is tartalmaz, amit nem látunk: infravörös (amit szemünk nem észlel, de bőrünk hőként észleli) és az ultraibolya (amitől lebarnulunk).

A prizma

A fény továbbterjedése mindig egyenes vonalú, de az iránya megváltozhat, mikor útjába teszünk egy akadályt. Annak bemutatására, hogy a fehér fény valójában színek keveréke, Newton háromszög alakú üveget használt, amit prizmának hívunk. Amikor a fény átmegy a prizmán, megváltozik az iránya (amit fénytörésnek nevezünk). A törési szög az egyes színeknél más és más, így amikor a fény átmegy a prizmán hét különböző színt ad. A fényről azt mondhatjuk, hogy felbontottuk.

Változatok

Néha egy halványabb és vastagabb másodlagos szivárvány is látható. A másodlagos szivárványokat az okozza, hogy a fény egy része a csöpp elejéről is visszatükröződik, és 50-53°-ban távozik. A második tükröződés eredményeként, a másodlagos szivárvány színei fordítottak, a kék van kívül és a vörös belül. A megvilágítatlan sávot a két szivárvány között alexander szalagnak hívják. Ennél is ritkább a háromszoros szivárvány, néhány megfigyelő jelentett négyszeres szivárványt is, melyben a legkülső ív hullámzott. Ezek a szivárványok a nap és a szemlélődő között helyezkednek el, megnehezítve az észlelésüket.

Sokszoros szivárványtokat először Felix Billet (1808-1882) írta le. Laboratóriumi körülmények között jelentősen könnyebb sokszoros szivárványokat megfigyelni, összegyűjtött fényel, nevezetesen lézerrel. Hatodlagos szivárványt először K. Sassan figyelt meg 1979-ben HeNe (hélium-neon) lézert használva. Argon-ion lézert használva 98-ban kétszázadlagos szivárványt is megfigyletek. Néhanapján egy szivárványhoz kapcsolódó jelenség fordul elő, mikor az ív alatt számos halvány, elmosódott szivárvány tűnik fel, ami nagyon-nagyon ritkán a másodlagos ívnél is látható. Ezek valamicsék elkülönülnek, és a színeik sem egyeznek meg az elsődleges szivárvánnyal. Ezeket létszámon felüli szivárványnak nevezik, és létezésüket nem lehet a klasszikus geomatriai optikával magyarázni.

Hogyan készítsünk otthon szivárványt?

Végy egy üvegdarabot vagy egy kristálypoharat. Na, azért nem kell anyu pohárkészletéből elcsenni az egyik darabot. Elég ha egy régi, használaton kivüli poharat fogsz be a dologra.

Tedd a poharat az ablakba és várj a jó erős napfényre. Ha hiszed, ha nem, csak ennyi a dolgod. Úgy lesz tökéletes a dolog, ha viszonylag üres falfelülettel szembe helyezed el az üveget. Így sokkal jobban látod majd az eredményt. Az erős napfény az üvegen fog visszaverődni és a falra rajzolja neked a szivárványhoz hasonlatos színvarázst.